Útmutató egy hálával teli élethez

 

Mióta bullet journalt használok, rendszeresen vezetek hála naplót. Ez arról szól, hogy amikor észlelek valami apróságot, ami örömmel és nyugalommal tölt el, lejegyzem, hogy hálás vagyok érte. Mondok egy példát a jelenlegi hála naplómból: „Hálás vagyok, amikor valaki gyorsan válaszol az e-mailemre.” Ezek a pozitív gondolatok elősegítik, hogy az egész életünket a napos oldalon éljük, és végül is miért ne tennénk? Louise L. Hay pontosan ezt a mentalitást hivatott elmélyíteni az olvasóban, lássuk, nálam sikerrel járt-e!

Mivel gyakorlott „hálaadónak” tartom magam, nem voltam biztos benne, hogy ez a kis kézikönyv képes-e hozzám tenni még valamit, de egy próbát mindenképpen megért. Szeretem az önsegítő könyveket, mert hiszek abban, hogy önmagunk vizsgálata közelebb tud vinni magunkat ahhoz az énünkhöz, akik lenni szeretnénk. Természetesen, ez egy hosszú utazás, és fel kell készülni arra is, hogy olyan hibáinkra ébredünk rá, amikre nem feltétlen vagyunk büszkék, de ez elkerülhetetlen a jobb életmód felé vezető úton.

A hála ajándéka nem egy egyszerű önismereti-pszichológiai regény, hanem napló is egyben, tele üresen hagyott oldalakkal, amelyeket az olvasónak kell megtöltenie a szerző kérdéseire adott válaszokkal. És bár nem éreztem azt, hogy radikálisan pozitív irányba terelte a gondolkodásmódomat – legtöbbször olyan formában írt az élet egyes területeiről, ahogy én magam is vélekedek róluk – az írásos feladatok remek mindfulness gyakorlatnak bizonyultak, általuk sikerült egy kicsit magamba néznem és helyre tenni néhány gondolatot, amelyek valahogy nem voltak a helyükön.

„Minél több elfogadással és szeretettel támogatod magadat, annál értékesebbnek fogod magad érezni.”

Nem tudtam minden részletével azonosulni, és néhol úgy éreztem, hogy a kérdések gyakorlatilag ismétlik önmagukat. Egy-két klisét is véltem felfedezni, de ez betudható annak is, hogy nem ez volt az első hálával és áldásos életvitellel foglalkozó könyvem. Azt gondolom, hogy nem feltétlen a szerző szavai miatt érdemes foglalkozni a kötettel, hanem a gyakorlatok miatt. Bár hozzáteszem, hogy ez csak akkor ér valamit, ha tényleg szán rá időt az ember, és mélyen magába nézve elgondolkodik az adott kérdésen. Én nagyjából fél hónapig olvastam, mert egy ilyen könyv esetében elengedhetetlen a türelem és a lassú tempó, hogy beérjen a mondanivaló és komótosan kell bejárnunk önismereti ösvényünket.

„[…] mindnyájunkban megvan a képesség, hogy élvezzük az élet ajándékait.”

Ne feledjétek, „[…] a gondolatokat meg lehet változtatni.”, ezért ajánlom mindenkinek A hála ajándékát. Nem kell elviselnünk a negatív életszeméletet, választhatjuk a dolgok napos oldalát, és az se baj, ha ehhez némi mankóra van szükségünk.