Három nő, egy pasi? - Ez nem az, aminek látszik!

 

Korábban semmit nem olvastam Beth O’ Leary tollából, valami azonban megfogott a Bepailzva fülszövegét olvasva. Egy könnyed, kissé klisés romantikus történetre számítottam, ami kellemesen elszórakoztat majd, tehát összességében nem vártam sokat. Ehhez képest egy cseppet sem hétköznapi, mi több, kiemelkedően jó szerelmes könyvet olvashattam. Ha kíváncsi vagy, mi tetszett benne ennyire, olvass tovább!

Siobhan, Miranda és Jane a húszas éveik közepén járó, teljesen átlagos nők. Első ránézésre nincs bennük semmi közös, de jobban megismerve őket, egyértelművé válik, hogy jobban hasonlítanak, mint gondolnánk. Mindhárman keresik az igazit, és nem mellesleg, ugyanaz a férfi ülteti fel őket az előre megbeszélt Valentin-napi randijukon. Shioban hiába várja Josephet a reggeliző helyen, Miranda tanácstalanul ücsörög egymagában egy fényűző étteremben ebédpartnerére várva, Jane pedig egy éjszakába nyúló eljegyzési bulit kénytelen túlélni kísérője nélkül. Vajon mit rejteget Joseph, és hogy lehetséges az, hogy bár látszólag mindhárom nőhöz gyengéd érzelmek fűzik, mintha nem tudna választani közülük?

„Ez, a boldogság is egyik azoknak az érzéseknek. Azoknak, amikről az ember észre sem veszi, hogy eltűntek, amíg vissza nem térnek.”

A történet rövid bemutatása után biztosra veszem, hogy ti is egy megmosolyogtató, de nem túl mélyenszántó romkomnak tartjátok a regényt, ami tökéletes társ egy fárasztó napot követő estén. A cím és a borító sem sejtet komolyabb olvasmányélményt, a tartalom azonban jelentősen rácáfol erre az első benyomásra. Nagyon fontos témák kerülnek boncolgatásra a könyvben, mint például a párkapcsolati nehézségek, az önmegvalósítási problémák, a zaklatás, valamint a gyásszal és a szorongással való küzdelem.

Az egyes fejezetek valamelyik nőről szólnak, történetüket ily módon párhuzamosan követhetjük nyomon. Ez a szerkezet azt az illúziót kelti az olvasóban, hogy ők a főszereplők, azonban akiről valójában szól ez a könyv, az maga Joseph, ám ez mindössze a könyv utolsó 50 oldalához érve válik nyilvánvalóvá. Beth O’ Leary az orromnál fogva vezetett, az igazság pedig szinte végig ott lebegett a szemem előtt, én mégsem voltam képes észrevenni azt. Mondhatni, nem láttam a fától az erdőt. Ezek után mondanom sem kell, hogy a végkifejleten leesett az állam.

„Néha egyszerűen nem mondhatjuk el az igazat, mert még nem állunk rá készen.”

Nem tudom egyértelműen eldönteni a befejezésről, hogy happy end-e vagy sem, inkább lélekemelőnek és reményteljesnek mondanám boldog helyett, de ismerve a szereplők múltját, így talán jobb is. Olvasás közben ráébredtem, hogy a párkapcsolatok és a szerelem mennyire nagy hatással tud lenni egy ember életére, akár pozitív, akár negatív irányban. Valamennyi karakter rendelkezik kapcsolati sebbel, ami valósággal ketrecbe zárja őket. A legfontosabb üzenet azonban az, hogy ezek ellenére sem szabad feladni a próbálkozást, mert az a saját boldogságunk megtagadását jelentené.

Ez a könyv abszolút megérdemli az öt csillagot, és nagyon hálás vagyok a General Press kiadónak, hogy olvashattam. Ha te is szembesültél már párkapcsolati nehézségekkel, semmiképp ne hagyd ki!