Ismerd meg Jane Austen-t!

 

Ki ne ismerné Jane Austen nevét, a nőét, aki dacolva a társadalmi elvárásokkal elhatározta, hogy íróként keresi a kenyerét? És bármennyire is tűnt ezen álma nevetségesnek az ő korában, napjaink egyik legünnepeltebb szerzői közé tartozik. De mégis hogyan vált Jane Austen a ma ismert Jane Austen-né, a sikeres és magasztalt írónővé? Catherine Bell éppen erről rántja le a leplet!

A regény rengeteg érdekes információval szolgál az írónőről, ezért a könyvei szerelmesének muszáj elolvasnia. Mindenekelőtt beszéljünk egy kicsit Austen-ről. 1775-ben egy Steventon nevű faluban született Hampshire megyében. Boldog családi életet élt, testvéreivel és szüleivel is jó kapcsolatot ápolt, rokonai támogatták írói ambícióiban. Szerencséjére családja sokat utazott, valószínűleg ezek nélkül a tapasztalatok és élmények nélkül nem vetette volna bele magát az írás mesterségébe. Kirándulásaik helyszínei alapot szolgáltattak regényeihez. Az Emma című művében bemutatott iskolát például saját kollégiumáról mintázta, ahol nővérével, Cassandrával tanult.

„– Ha fiú lennél, az egész világ biztosítana róla, hogy egyszer majd sokra viszed.

– Talán egy lány is sokra viheti. Az anyja kuncogott, majd ismét elkomolyodott.

– Ne várj túl sokat! Csalódni fogsz csupán.

– Ha így vélekedünk az életről, akár már most befekhetünk a sírba meghalni.”

Austen nagyon komolyan vette az írást, ami a 18. század fordulóján kissé szokatlan volt. Regényeinek fő ismérve, hogy erős, határozott és művelt női alakok a főszereplői, akárcsak ő maga. Vitatható, hogy értelmezhetjük-e munkásságát a feminizmus szellemiségében, mindenesetre a mozgalom képviselői gyakran hivatkoznak karaktereire, amikor a nők kiválósága mellett érvelnek. Le merném fogadni, hogy Austen maga is csatlakozott volna a kampányokhoz, programokhoz, küzdött volna a nők egyenjogúságáért.

„A szavak voltak a szerelmei, a regények a gyermekei, akikről gondoskodott, akiket ápolt, akikre szüntelenül gondolt, akik a világot jelentették neki. Semmi sem érinthette meg annyira a szívét, semmi sem tudta még több boldogsággal eltölteni.”

A legérdekesebb ellentmondást vele kapcsolatban jól alátámasztja a következő idézet: „Nos, az igazat megvallva egyáltalán nem volt romantikus természet.” A regényből kiderül, hogy Jane Austen hogyan élte meg a szerelmet, és hogy hogyan lehetséges az, hogy a romantika műfajának nagy mesterének életéből éppen az hiányzott, amiről a legtöbbet írt…

Catherine Bell hűen ábrázolja a 18. – 19. századi világot, bár az Austen élettörténetében való időbeli ugrások kissé követhetetlenek voltak számomra, véleményem szerint a lineáris struktúra megfelelőbb választás lett volna. Nagyon tetszett, hogy Austen bizonyos életeseményeihez kapcsolódóan az aktuálisan íródó regényeiből is olvashattunk részleteket, így láthattuk a párhuzamot a fiktív és az ihletet adó valós világ között.

Azt gondolom, nehéz jó életrajzi könyvet írni, mert törekedni kell arra, hogy ne egy Wikipédiához hasonló száraz tényektől hemzsegő szöveget kapjunk, hanem egy élvezetes és olvasmányos történetet. Catherine Bell szépen megugrotta ezt az akadályt, és úgy olvashattunk Jane Austen-ről, mintha ő maga írta volna!