A legújabb kosztümös romantikus regény - Davenport család

 

A Bridgerton család volt az első kosztümös romantikus olvasmányélményem, és már az első rész olvasásakor lenyűgözött a műfaj. A Davenport családtól is hasonlóra számítottam, egy kellemes szerelmes történetre vágytam némi humorral, de így utólag állíthatom, hogy még jobban is tetszett, mint a Bridgerton család!

A Davenport család Chicago-ban él, Mr. Davenport sikeres vállalkozása emelte ki őket a néger rabszolgasorsból a fényűző elit köreibe. Mr. és Mrs. Davenport mindig is arra vágytak, hogy gyermekeik egy jobb világban nőhessenek fel, ezért megtettek mindent, hogy John-t, Helen-t és Olivia-t távol tartsák a színesbőrűek felé irányuló erőszakos viselkedéstől. A három gyermek felnőni látszik, és mindent megtesznek azért, hogy méltók legyenek szüleik nevére, de egy valamire ők sem készíthetik fel őket: a szerelem érzésének megtapasztalására. Nem csak ők hárman szembesülnek az élet nagy dolgainak nehézségeivel. A családnak szobalányként dolgozó Amy-Rose és a közelben elő Ruby is hasonló problémákba ütköznek.

“Vannak dolgok az életben, amiket nem tudunk irányítani. Olyan nagy és pusztító következményekkel járó dolgok, amelyek megváltoztatják az életünket. Szerelem. Egy vihar. A halál. Úgy összetörik az ember szívét, hogy sosem gyógyul be teljesen. Ugyanakkor mindennek ellenálló, szilárd eltökéltségre sarkallnak.”

A történet elsősorban a nőkre koncentrál, a váltott szemszögű elbeszélésmódnak köszönhetően nagyon közel kerültem Helen, Olivia, Amy-Rose és Ruby karakteréhez, akik amennyire különböző személyiségek, annyira sok hasonlóság is van bennük. Ha választanom kéne közülük, Helen-t mondanám a legszimpatikusabbnak, mert az egyik legjobb barátnőmre emlékeztet. :)

Meglepett, hogy a szerzőnő egy igen komoly témát is a történetbe csempészett. A diszkrimináció napjainkban is súlyos probléma, és érdemes elgondolkodni az ellenségeskedés eredetén. A szerző kiemeli, hogy a regényt az 1900-as évek elejének közege inspirálta, pontosabban a fekete kisebbség feltörekvése és azon ambíciói, hogy kivívják maguknak azt az egyenlő bánásmódot, amit megérdemelnek.

“Szerintem a legnehezebb, amit tehetünk, hogy eldöntjük, mi mit akarunk, és elindulunk a felé.”

A Davenport család kellemes meglepetés volt számomra, az pedig végképp, hogy várható a folytatása! A nyitott végű befejezés mondjuk kicsit idegessé tett, mert nem vagyok biztos benne, hogy kibírom anélkül, hogy megtudjam merre halad a család tagjainak sorsa, de kénytelen leszek türelmet erőltetni magamra! Addig is ne habozzatok, ismerjétek meg ti is a Davenport családot!