Bánat és öröm - regény a mentális betegségekről

 

A Bánat és öröm a 21. század Kiadó egyik legfrissebb KULT könyve, ezért is bátorkodtam nulla előismeret mellett belevágni az olvasásba. A KULT sorozat általam eddig olvasott darabjai kivétel nélkül nagyot ütöttek, a kortárs szépirodalom legjava kerülhet be a kiadó válogatásába. Szerencsére a Bánat és Öröm sem okozott csalódást.

Martha először 17 éves korában kezd el szorongani, holott gyermekkorában egészen addig sosem volt erre hajlamos. Az egyszerű szorongás rövidesen súlyos depresszióvá fajul, ami onnantól kezdve megkeseríti életét. Martha egy fiktív szindróma áldozata, amit csak a negyvenes éveihez közeledve diagnosztizálnak nála, de a nő úgy érzi, hogy most már késő mindent helyrehozni. Túl sok lehetőség úszott el mellette, túl sok hozzá közel álló embert bántott meg és taszított el. Vajon képes lesz túllendülni a 20 éven át tartó betegségének romjain és újra felépíteni önmagát?

„– […] Egyszer mindennek vége, és mindig a nők maradnak talpon, úgyhogy ilyenkor nincs más, mint kitalálni valami mást, amire vágyhatunk.

– De én nem akarok csak úgy kitalálni valamit.

– Pedig minden kitaláció. Az élet is kitaláció. Ha szétnézel, látni fogod, hogy mindenki ezt csinálja.”

Ez a könyv figyelemfelhívás a mentális betegségek elhanyagolására. Olyan korban élünk, ahol már nem pusztán hisztériának nevezik a depressziót és a szorongást, hanem komoly tudomány épül az emberi viselkedés tanulmányozására, mégis ijesztő, hogy Martha mennyi megvetést kapott az emberektől a „hajlamai” miatt. Pedig sosem volt őrült, csak egy addig meg nem határozott, ezért nem is jól kezelt betegségben szenvedett. A regény kihangsúlyozza a családtagok szerepét ebben a küzdelemben. A rokonok, és különösen az emberhez legközelebb álló személyek támogatása kulcsfontosságú lehet egy mentális beteg számára, és merem állítani, hogy ők legalább ugyanannyira szenvednek, mint maga a beteg. De nem szabad elfordulniuk attól, akinek segítségre van szüksége, mert a fejünk homokba dugása végzetes lehet.

„[…] a dolgok megtörténnek. A rossz dolgok is. Mi pedig csak azt tudjuk befolyásolni, hogy velünk történnek- e, vagy – legalábbis részben – értünk.”

Az időbeli ugrások nehezen követhetővé tették a cselekményt, de ez a zavarosság hűen tükrözte a főszereplő lélekállapotát, amely legalább ennyire viharos és kiszámíthatatlan volt. Furcsa, hogy Martha szörnyetegnek és selejtesnek láttatja saját magát az olvasó előtt, és kizárólag a mellékszereplők hangján keresztül kapunk képet arról, hogy valójában milyen értékes ember. Mély együttérzést ébresztett bennem, ezzel együtt pedig nehezen tudtam olvasni, mert a téma jellegéből adódóan meglehetősen nyomasztó és depresszív a hangulat, ezért erős idegzetűeknek ajánlom.

A pszichológia és az emberi gondolatok, érzelmek iránt érdeklődőknek biztos tetszeni fog, de óvatosságra intek minden potenciális olvasót, ugyanis ez nem egy könnyed és hétköznapi olvasmány, hanem egy komoly, egzisztenciális kérdéseket feszegető regény.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Könyvek, amik több figyelmet érdemelnének - 1. rész

Minden egy esküvővel kezdődik, majd minden egy esküvővel zárul...

Könyv a csodákról - Tökéletlen szentek