Bánat és öröm - regény a mentális betegségekről
A Bánat és öröm a
21. század Kiadó egyik legfrissebb KULT könyve, ezért is bátorkodtam nulla előismeret
mellett belevágni az olvasásba. A KULT sorozat általam eddig olvasott darabjai
kivétel nélkül nagyot ütöttek, a kortárs szépirodalom legjava kerülhet be a
kiadó válogatásába. Szerencsére a Bánat és Öröm sem okozott csalódást.
Martha először 17
éves korában kezd el szorongani, holott gyermekkorában egészen addig sosem volt
erre hajlamos. Az egyszerű szorongás rövidesen súlyos depresszióvá fajul, ami
onnantól kezdve megkeseríti életét. Martha egy fiktív szindróma áldozata, amit
csak a negyvenes éveihez közeledve diagnosztizálnak nála, de a nő úgy érzi,
hogy most már késő mindent helyrehozni. Túl sok lehetőség úszott el mellette,
túl sok hozzá közel álló embert bántott meg és taszított el. Vajon képes lesz
túllendülni a 20 éven át tartó betegségének romjain és újra felépíteni önmagát?
„– […] Egyszer mindennek vége, és mindig a nők maradnak
talpon, úgyhogy ilyenkor nincs más, mint kitalálni valami mást, amire
vágyhatunk.
– De én nem akarok csak úgy
kitalálni valamit.
– Pedig minden
kitaláció. Az élet is kitaláció. Ha szétnézel, látni fogod, hogy mindenki ezt
csinálja.”
Ez a könyv
figyelemfelhívás a mentális betegségek elhanyagolására. Olyan korban élünk,
ahol már nem pusztán hisztériának nevezik a depressziót és a szorongást, hanem
komoly tudomány épül az emberi viselkedés tanulmányozására, mégis ijesztő, hogy
Martha mennyi megvetést kapott az emberektől a „hajlamai” miatt. Pedig sosem
volt őrült, csak egy addig meg nem határozott, ezért nem is jól kezelt
betegségben szenvedett. A regény kihangsúlyozza a családtagok szerepét ebben a
küzdelemben. A rokonok, és különösen az emberhez legközelebb álló személyek támogatása
kulcsfontosságú lehet egy mentális beteg számára, és merem állítani, hogy ők
legalább ugyanannyira szenvednek, mint maga a beteg. De nem szabad elfordulniuk
attól, akinek segítségre van szüksége, mert a fejünk homokba dugása végzetes
lehet.
„[…] a dolgok
megtörténnek. A rossz dolgok is. Mi pedig csak azt tudjuk befolyásolni, hogy
velünk történnek- e, vagy – legalábbis részben – értünk.”
Az időbeli
ugrások nehezen követhetővé tették a cselekményt, de ez a zavarosság hűen
tükrözte a főszereplő lélekállapotát, amely legalább ennyire viharos és
kiszámíthatatlan volt. Furcsa, hogy Martha szörnyetegnek és selejtesnek
láttatja saját magát az olvasó előtt, és kizárólag a mellékszereplők hangján
keresztül kapunk képet arról, hogy valójában milyen értékes ember. Mély
együttérzést ébresztett bennem, ezzel együtt pedig nehezen tudtam olvasni, mert
a téma jellegéből adódóan meglehetősen nyomasztó és depresszív a hangulat,
ezért erős idegzetűeknek ajánlom.
A pszichológia és
az emberi gondolatok, érzelmek iránt érdeklődőknek biztos tetszeni fog, de
óvatosságra intek minden potenciális olvasót, ugyanis ez nem egy könnyed és
hétköznapi olvasmány, hanem egy komoly, egzisztenciális kérdéseket feszegető
regény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése