Ami maradt belőlem - krimi vagy fejlődésregény?

 

Az Atheneum Kiadó Global kiadói sorozatába olyan könyvek kerülnek beválogatásra, amelyek a nemzetközi irodalom kimagasló darabjainak számítanak. Legutóbb a Hat nap Rómában című kötetet volt szerencsém elolvasni, az olasz életérzés megtapasztalása után pedig Japánba repültem az Ami maradt belőlem című regénnyel kézen fogva.

Szumikót a nagyapja nevelte fel, miután édesanyját egy tragikus autóbaleset elszakította tőle fiatal korában. A lány azóta felnőtt, és nagyszülője nyomdokaiba lépett az ügyvédi pályán. Tisztában van vele, hogy a nagyapja csodás gyermekkort teremtett neki, mégis nehéz volt felnőnie szülők nélkül. Különösen az anyja hiánya viselte meg, az iránta érzett sóvárgás pedig a jelenjét is megkeseríti. Egy nap váratlan telefonhívás érkezik a tokiói igazságszolgáltatás egyik hivatalából. A telefonáló Szumiko nagyapját keresi a lány anyja, Rina ügyével kapcsolatban. Szumikót elfogja a gyanakvás, és amikor kiderül, hogy anyja nem autóbalesetben vesztette életét, hanem meggyilkolták, az egész élete megváltozik.

„Az igazság végül is mindig nézőpont kérdése.”

Számomra mindig hatalmas élmény távoli országokban játszódó regényeket olvasni, mert sajnos eddig életemben nem igazán volt lehetőségem külföldre utazni, pedig nagyon vágyom arra, hogy új és ismeretlen kultúrákat fedezzek fel. Az olvasás valamelyest csillapítja ezt a vágyamat, az Ami maradt belőlem pedig kimagasló ebből a szempontból. Hitelesen és élethűen mutatja be a japán kultúrát és a történelmet, számos japán kifejezést és idegen szót használ, amitől még jobban oda tartozónak éreztem magam.

„A szerelem sokak számára valóban élet és halál kérdésévé lesz.”

A rejtélyes hangvétel és a sok homályos részlet megragadja az olvasó figyelmét, és fenntartja az érdeklődést az utolsó oldalakig. A titokzatosság azonban kicsit értelmetlenné vált a könyv vége felé haladva, ugyanis valójában semmilyen komoly titokra nem derült fény. A tények és a gyilkossági ügy esetében nem állt be fordulat, Szumikóban azonban annál inkább. A lány bámulatos jellemfejlődésen ment keresztül, élvezet volt a szemtanúja lenni a megvilágosodásának magával és a gyökereivel kapcsolatban. Éppen emiatt sokkal inkább fejlődésregénynek bélyegezném, mintsem kriminek.

Vegyes érzelmekkel csuktam be a könyvet, mert bár a várt csattanó elmaradt, utólag emésztgetve az olvasottakat, ráébredtem a regény valódi értelmére, és így már tudom értékelni a kicsit lassabb folyású cselekményt is. Ha fogékony vagy a mélyebb tartalmú könyvekre, ne hagyd ki!