Minden elmúlt nyár...
Kevés előismerettel vágtam bele
ebbe a könyvbe, de a fülszöveg alapján úgy éreztem, hogy tetszeni fog. A Magnólia Kiadónak hála volt szerencsém már a megjelenés előtt olvasni a könyvet, amiért nem győzök elég hálás lenni! Carley Fortune egy
hagyományos romantikus történettel kápráztatta el az olvasóközönséget, ami
egyszerre csalt mosolyt az ember arcára és könnyeket a szemébe.
Percy izgatottan várja a nyarat. A
szülei vásároltak egy kis faházat messze Torontó zsúfoltságától, hogy legyen
egy menedékük a hétköznapi élet mókuskerekéből. A tóparti bungaló hangulatát
tovább javítja a megérkezésükkor bemutatkozó szomszéd család. Percy azonnal
közeli barátságba kerül a vele egykorú Sam-mel és az idősebb Charie-val.
Kiderül, hogy mennyi közös van benne és Sam-ben, de az első találkozás
alkalmával még nem sejtik, hogy kapcsolatuk több lesz egy tizenévesek nyári
barátságánál. Végigkövethetjük kettejük történetét kamasz éveiktől a
felnőttkorukig, ami korántsem zajlik zökkenőmentesen. Elkövetnek olyan hibákat,
amikkel kölcsönösen megsértik egymást, és több soron próbára teszik köteléküket, de vajon meddig húzódik a megbocsátás határa két olyan ember
között, akik egymásnak lettek teremtve?
"Nem először érzem azt, mintha valaki ellopta volna az életem forgatókönyvét, és teljesen elbaltázta volna."
Bevallom, azt hittem, hogy a hagyományos romantikus regények már
nem tudnak nekem újat mutatni, és amennyiben nincs benne valami extra, inkább
unalmasnak fogom érezni őket. És lám, Carley Fortune rácáfolt erre a gondolatra. A
Minden elmúlt nyár két kamaszról szól, akik fiatalságuk ellenére szeretnek
egymásba, de éppen emiatt kell rengeteg akadállyal is megküzdeniük. És ennyi.
Semmi több. Mégis annyira meghatott és annyira magával ragadott a
történetük, hogy több ponton elhomályosodott a látásom pusztán attól, hogy
betekintést nyerhettem az ösztönös vonzódás kialakulásába és a nagybetűs
szerelembe.
Imádom a két főszereplőt. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy
kamaszkori bénázásaik néha meglehetősen felidegesítettek, de ezek a buta kis
hibáik tették őket annyira valóságossá és emberivé. Olvasva a könyvet, úgy
éreztem, hogy akár én is lehetnék Percy, a lány, aki a tóparti nyaralójukban
olvassa a könyveit, miközben szépen lassan beleesik a szomszéd srácba.
Átlagon felüli kötődés alakult ki bennem a könyv iránt, Jojo Moyes írásai voltak rám ilyen hatással korábban, ha a romantika műfajáról van szó, és nagyon boldog vagyok, hogy ismét átélhettem ezt az élményt.
A szerelem megmagyarázhatatlan, a vonzalom feltétel nélküli, és előbb-utóbb mindig megtalálja az embert az igazi párja - erről szól a Minden elmúlt nyár.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése