Minden elmúlt nyár...

 

Kevés előismerettel vágtam bele ebbe a könyvbe, de a fülszöveg alapján úgy éreztem, hogy tetszeni fog. A Magnólia Kiadónak hála volt szerencsém már a megjelenés előtt olvasni a könyvet, amiért nem győzök elég hálás lenni! Carley Fortune egy hagyományos romantikus történettel kápráztatta el az olvasóközönséget, ami egyszerre csalt mosolyt az ember arcára és könnyeket a szemébe.

Percy izgatottan várja a nyarat. A szülei vásároltak egy kis faházat messze Torontó zsúfoltságától, hogy legyen egy menedékük a hétköznapi élet mókuskerekéből. A tóparti bungaló hangulatát tovább javítja a megérkezésükkor bemutatkozó szomszéd család. Percy azonnal közeli barátságba kerül a vele egykorú Sam-mel és az idősebb Charie-val. Kiderül, hogy mennyi közös van benne és Sam-ben, de az első találkozás alkalmával még nem sejtik, hogy kapcsolatuk több lesz egy tizenévesek nyári barátságánál. Végigkövethetjük kettejük történetét kamasz éveiktől a felnőttkorukig, ami korántsem zajlik zökkenőmentesen. Elkövetnek olyan hibákat, amikkel kölcsönösen megsértik egymást, és több soron próbára teszik köteléküket, de vajon meddig húzódik a megbocsátás határa két olyan ember között, akik egymásnak lettek teremtve?

"Nem először érzem azt, mintha valaki ellopta volna az életem forgatókönyvét, és teljesen elbaltázta volna."

Bevallom, azt hittem, hogy a hagyományos romantikus regények már nem tudnak nekem újat mutatni, és amennyiben nincs benne valami extra, inkább unalmasnak fogom érezni őket. És lám, Carley Fortune rácáfolt erre a gondolatra. A Minden elmúlt nyár két kamaszról szól, akik fiatalságuk ellenére szeretnek egymásba, de éppen emiatt kell rengeteg akadállyal is megküzdeniük. És ennyi. Semmi több. Mégis annyira meghatott és annyira magával ragadott a történetük, hogy több ponton elhomályosodott a látásom pusztán attól, hogy betekintést nyerhettem az ösztönös vonzódás kialakulásába és a nagybetűs szerelembe.

Imádom a két főszereplőt. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy kamaszkori bénázásaik néha meglehetősen felidegesítettek, de ezek a buta kis hibáik tették őket annyira valóságossá és emberivé. Olvasva a könyvet, úgy éreztem, hogy akár én is lehetnék Percy, a lány, aki a tóparti nyaralójukban olvassa a könyveit, miközben szépen lassan beleesik a szomszéd srácba.

Átlagon felüli kötődés alakult ki bennem a könyv iránt, Jojo Moyes írásai voltak rám ilyen hatással korábban, ha a romantika műfajáról van szó, és nagyon boldog vagyok, hogy ismét átélhettem ezt az élményt.

A szerelem megmagyarázhatatlan, a vonzalom feltétel nélküli, és előbb-utóbb mindig megtalálja az embert az igazi párja - erről szól a Minden elmúlt nyár.