A Holdbéli krónikák fináléja - életem egyik legjobb könyvsorozata

 

Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt olvastam a Holdbéli krónikák harmadik részét, és igencsak szíven ütött, hogy a folytatásba és egyben a záró kötetbe nem vethettem bele magam azonnal. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából végre bepótolhattam az elmaradásomat, és azt kell, mondjam a Winter méltó módon tett pontot eme csodálatos történet végére.

A Holdbéli krónikák egy retelling, ugyanis Disney hercegnők történetét meséli el, de egy kicsit máshogy. A történet főszereplője, Cinder Hamupipőkének feleltethető meg, Scarlet Piroskát személyesíti meg, Cress Aranyhajnak kölcsönöz új életet, Winter pedig Hófehérke karakterét eleveníti fel. Az eredeti történeteik ikonikus mozzanatai mind fellelhetők az egyes részekben, ezeknek a felfedezését imádtam legjobban olvasás közben. A szerző egy igazi zseni, rejtély számomra, hogyan tudta ezeket a régóta ismert meséket ennyire újszerűen és kreatívan ábrázolni, azt gondolom, hogy erre csak az igazán tehetséges írók képesek.

Ahelyett, hogy mindössze a negyedik részt értékelném, az egész sorozatról szeretnék beszélni, ami azért is van így, mert nem tudnék nagy különbséget tenni az egyes kötetek között, mindegyik ugyanakkora értékkel bír számomra.

Aki nem ismerné a sorozatot, annak röviden felvázolnám az alaptörténetet. Cinder kiborgként éli életét mostohaanyjával és mostohatestvéreivel, akik a földi társadalom többségével együtt inkább tárgyként, mintsem személyként tekintenek rá. Bár körülötte mindenki császáruk és Hold királynőjének közelgő házasságától izgatott, Cindert jobban foglalkoztatják a hétköznapi problémák, mint az évek óta pusztító letumózis járvány. Élete fenekestül felfordul, amikor olyan titkokra bukkan, amiket talán jobb, ha sosem fedezett volna fel. Ki ő egyáltalán és milyen szerepe lesz a bolygók sorsának alakításában?

Az első rész elsősorban Cinderről szól, és bár a következő könyvekben sorra felbukkan a többi hercegnő, a főszereplő végig Cinder marad. Tetszett, hogy a mellékszereplőket sem hanyagolta el a szerző, jelentőségük legalább akkora, mint Cinderé. Az egyes kötetek nagy terjedelmére is van magyarázat: ilyen pontos fantasy világépítést rég tapasztaltam, és ezt bizony nem lehet ennél kevesebb oldalból megoldani, le a kalappal!

Maga a cselekmény tele van fordulatokkal. Sosem lehet tudni, mit hoznak a következő oldalak, ez pedig olyan szintű bevonódást eredményezett, amit kevés történet képes kiváltani belőlem. Az egyik legjobb könyvsorozat, amit valaha olvastam!