Egy fiú rögös útja a felnőtti válásig - Copperfield Dávid

Charles Dickens klasszikus műveit mindig is szerettem olvasni, de kétségtelenül fokozta az élményt, hogy a Menő Könyveknek hála ilyen gyönyörű köntösben vehettem a kezembe a Copperfield Dávidot. Lássuk, hogy tetszett!

Dávid egy viszonylag tehetős családból származó kisfiú, aki édesanyjával és a hőn szeretett cselédjükkel él együtt. Apját korán elvesztették, Dávid nem is ismerhette őt, bár a róla szóló történetekből annyi kiderül, hogy becsületes ember volt, akinek az halála hatalmas űrt hagyott szeretteiben. A boldog gyermekkorát kettétöri anyja újraházasodása, hiszen mostohaapja és az ő nővére nehezen viselik el a gondolatát annak, hogy egy másik férfitől származó gyermeket a sajátjukként kezeljenek. Ekkor kezdődnek Dávid kalandjai és megpróbáltatásai a túl korai felnőtté válásának útján. Az elkövetkezendő években többféle iskolában is megfordul, kipróbálja magát londoni munkásként és csavargóként is. Vajon visszatalál valaha ahhoz a békés és szeretettel teli élethez, amiben gyermekéveit töltötte, vagy örökre el kell búcsúznia a boldogságtól?

„Meg kell küzdened az élettel, ez vár rád; s minél előbb elkezded ezt a küzdelmet, csak annál jobb.”

A Copperfield Dávid egy érzelmes történet egy kisfiú küzdelmeiről és az életi valódi arcával való első találkozásáról. Nagyon tetszett, hogy ilyen erősen ki voltak hangsúlyozva a kor társadalmi kérdései, különös tekintettel az egyes osztályok közötti óriási szakadékokra. Ezt Dávid bőrén keresztül tapasztalhattuk meg, aki viszonylag rövid időn belül valamennyi rétegben megfordult. Ezekből az élményekből azt a következtetést vontam le (feltételezve, hogy ez a könyv fő mondanivalója), hogy a személyes boldogságunk sosem a vagyontól vagy a társadalmi megítéléstől függ, hanem attól, hogy milyen emberek vesznek körül minket. Legyünk akármilyen szegények vagy gazdagok, ha van lehetőségünk szeretet adni és kapni, körülményektől függetlenül boldogok lehetünk.

„Mennyi baj szakad az emberre, amikor éppen azt várná, teljes joggal, hogy a lehető legboldogabb legyen az élete!”

Nagyon megszerettem Dávid karakterét, és az üzenetet is nagyon a magamének éreztem, viszont azt gondolom, hogy feleslegen ilyen nagy terjedelmű a regény. Nagyjából feleennyi oldalban meg lehetett volna fogalmazni a Dáviddal történt eseményeket, ezért a könyv második felére lankadt a figyelmem, nem kötött le annyira, mint az elején.

Örülök, hogy elolvastam, mert egy olyan nagy jelentőséggel bíró szépirodalmi műről beszélünk, ami hozzátesz az ember alapműveltségéhez. Mindenképpen gazdagabb lettem általa, a klasszikus kötetek kedvelőknek biztosan tetszeni fog.