Nem vagyok elég - a legújabb Vészkijárat regény

A Tilos az Á Kiadó Vészkijárat című sorozatának legfrissebb darabját olvashattam, köszönöm, hogy eljuttatták hozzám, bővítve könyvgyűjteményemet. A Vészkijárat könyvekről tudni kell, hogy nem hétköznapi témákat dolgoznak fel. Kíméletlenül tárják fel az olvasó előtt a mentális betegségek, az erőszak rejtelmeit, a Nem vagyok elég esetében pedig egy tanár-diák viszonyba nyerünk betekintést. Ezek mind olyan kérdések, amikről nem hallunk minden nap és nehéz őket észrevenni, ha valaki szenved bármelyiktől. A Vészkijárat regények elsősorban a kamaszokat célozzák meg, hátha a megrendítő, ám végül megoldási javaslattal szolgáló történetekkel megelőzhetik a könyvekben ismertetett eseteket.

Tessel komoly problémákkal küzd. Maximalizmusa állandó szorongással tölti el mind az iskolai teljesítését és a szociális kapcsolatait illetően. Mindez kihat az életminőségére, egészségére, a családi és baráti viszonyaira is. A kezelhető perfekcionizmusát a dráma tanára közeledése teszi súlyos mentális problémává. A könyvben csak P-ként emlegetett férfi személyes asszisztensének választja meg a fiatal lányt, aki rettentően élvezi mindazt a figyelmet és tiszteletet, ami ezzel jár. Legbelül ő is érzi, hogy valami nincs rendben, de senkihez sem tud fordulni kétségeivel. Mennyi fér bele egy tanár-diák kapcsolatba? A magánfoglalkozások megnövekvő száma? Az iskolaidőn és osztálytermen kívül együtt töltött idő? A színházi premierekre és előadásokra járkálás, miközben a tanár várandós barátnője hazavárja a ház urát? És mi a helyzet a Tessel kemény munkájáért járó „jutalommal”,  avagy csókkal? A lány teljesen összezavarodik. A kapcsolatuk alakulása kedvezőtlen irányba tereli életét, kimarad az iskolából, depresszióba esik, furcsán viselkedik és nem önmaga. Felismeri-e valaki a problémát és képes lesz-e Tessel valaha is mesélni az őt ért érzelmi terhelésről? Helyrehozható a kár?

„Mindannyian ezt akarjuk: valami rendkívülit. Bele fogok őrülni a rendkívüliségbe.”

A cselekmény több szempontból is emlékeztetett a Szép sötét Vanessám című regényre, ami hasonló oldalról közelíti meg a szexuális zaklatás témáját. Mindkét könyv zavarba ejtő, mert az olvasó nem tudja eldönteni, hogy a fiatal gimis lányok tényleg áldozatok-e. Mitől válik valaki áldozattá egyáltalán? Az érzelmek ingoványos talaján sosem tudhatjuk mi az igazság, hiszen sokszor saját magunkat sem vagyunk képesek megérteni. Nem látunk bele a résztvevők fejébe és szívébe, nem lehetünk 100%-ig biztosak, hogy hol kezdődik a zsarolás és az igazi szerelem. Pont e megbízhatatlanság teszi olyan nehézkessé az objektív ítéletalkotást ebben a témában, és ugyanez az oka annak, hogy ilyen könyveket olvasunk. A Nem vagyok elég lehetőséget nyújt, hogy a viszony végkimenetelét elszenvedő  fél szemszögéből ismerjük meg a történteket, miközben a karakter minden gondolatát és érzését feltárja előttünk.

„Kívülről mindig sokkal könnyebb megmondani, milyen helyzetben mit kellene tenni, mint belülről: aki részese egy ilyen kapcsolatnak, az érzelmileg bevonódik, ezért nem lát tisztán.”

Egy dolog biztos: Tessel nem egészséges. Megsebezte őt a szerelem vagy éppen a kihasználtság. Olyan tettekre vetemedett, amit józanul a bánattól elködösült tudata nélkül biztosan nem követett volna el, és amiket később nagy valószínűséggel meg fog bánni. A könyv visszatekintésekből építkezik, ahogy haladunk a jelenben, úgy tudunk meg egyre több részletet a múltról. Egy időben lehetünk így szemtanúi a lány egyre mélyebbre csúszásának és lassú felépülésének, mely kettősség feszült és nyomasztó hangulatot teremt.

De ne ijedjen meg senki, az idegeinket nem kímélő kötetnek nem az a célja, hogy minket is letargiába taszítson. Erna Sassent az motiválta Tessel sorsának papírra vetésében, hogy felhívja a figyelmet ennek a jelenségnek a súlyosságára. A fiatalok sebezhetők, nehezen teszik túl magukat a kiskorúként őket érő traumákon, ezért nagyon oda kell figyelnünk az árulkodó jelekre. A könyv záró fejezeteként Pál Mónika szavait olvashatjuk, aki professzionális pszichológusként fejti ki véleményét a témáról, és értelmezi is a történteket.

Tekintsünk úgy erre a kötetre, mint útmutatóra, kézikönyvre. Járjunk nyitott szemmel, és ha a környezetünkben felmerül az ilyen esetek gyanúja, ne féljünk utánajárni, ne menjünk el mellette. A legapróbb szívességgel is sokat tudunk tenni egy megsebzett társunk gyógyulásának előre mozdításában, lebegjen ez a szemünk előtt, ha valaki segítségre szorul. Elsősorban szociálisan érzékeny és a pszichológia iránt érdeklődő olvasóknak ajánlom Erna Sassen írását, a 16+ korhatáros besorolás nem véletlen. Ha nem tudod eldönteni, hogy neked való-e a téma, olvasd el a Szép sötétVanessám című könyvről szóló értékelésemet is, hátha segít a kételyek eloszlatásában.