Edith Eva Eger beszámolója a traumákkal való megküzdésről

 

Félve fogtam bele az olvasásba, nem tudtam, mire számítsak, mert mind a holokauszt témája, mind a pszichológia műfaja távol áll tőlem. Ennek elsősorban az az oka, hogy a nehéz és nyomasztó kérdésekkel foglalkozó könyvek nagyon erős hatással vannak az empátiámra, könnyen megviselnek. De talán pont lelkem felpáncélozása vett rá, hogy belevágjak Edith Eva Eger könyvébe.

Az Amerikában praktizáló pszichológus írása olyan, akár egy terápia. Miközben elmeséli rabságának történetét és megmenekülését Auschwitz haláltáborából, egy teljesen új nézőpontból közelíti meg a holokauszt eseményét. Mondanivalóját a megbocsátás, saját magunk elfogadása és traumáink leküzdése köré szervezi, amit saját sorstörténetével és páciensei harcaival egészít ki. Reményt ad az olvasónak. Ebben a bejegyzésben összeszedtem számotokra a könyv kulcsgondolatait.

1. Nagy hiba megragadni a múltban. Ha hagyjuk, hogy életünk előző fejezetei határozzanak meg minket ahelyett, hogy előrefelé haladnánk, csak körbe-körbe menetelünk. A jelenben kell élni, mert azt szabadon alakíthatjuk, míg a múltra már nincs ráhatásunk.

2. A traumáinkat és a minket ért veszteségeket nem kell véka alá rejteni. A felejtés nem jó módszer. Szembe kell nézni a félelmeinkkel, és keblünkre kell ölelni azokat. Fogadjuk el, ami megtörtént velünk, de a „mi lett volna” típusú kérdések helyett forduljunk megbocsátással magunk felé.

3. Tanuljuk meg, hogy minden helyzetben jogunkban áll választani. Egy-egy döntési helyzet előtt kizárólag rajtunk múlik, hogy melyik úton indulunk el, ne fosszuk hát meg saját magunkat ettől a szabadságtól; ne hagyjuk, hogy a gátlásaink és szorongásaink akadályt gördítsenek elénk.

4. Csak a magunk irányításával kell foglalkoznunk, nem embertársaink életútjának egyengetése a cél. Nem szabad elvennünk mások önrendelkezése jogát, így hát ahelyett, hogy azzal foglalkozunk, mit kellene tennie a minket körülvevő személyeknek, csak a saját lépéseinkre fókuszáljunk.

5. Nem a mások szeretete tesz minket egésszé, önértékelésünk nem a többi ember felénk irányuló szeretetének és megbecsülésének függvénye.

6. Az érzelmeink felvállalása nem gyengeség, hanem erő. Adjuk ki magunkból bátran, ha bánt valami, az elnyomás csak ront a lelkiállapotunkon.

7. Az emberi élet fájdalmakkal teli. Szabadságunk abban áll, hogy egy új csalódással és szenvedéssel teli váratlan helyzetben megválaszthatjuk a kihívásokra adott reakciónkat.

        Remélem, ezzel a pár mondattal sikerült kedvet csinálnom A döntés elolvasásához. Úgy érzem, hogy rengeteget fejlődtem általa, kicsit jobban elmélyedtem saját elmémben és lelkivilágomban. A szerző új perspektívát adott nekem, amit biztosan tudok majd alkalmazni a mindennapjaimban.

U.i. Edith Eva Eger személyisége Anne Frankra emlékeztetett. A háborús körülmények mindkét kislánytól elragadták a boldog gyermekkort, idő előtt kellett érett felnőtté válniuk, és szembesülniük a világ kegyetlenségeivel. Ha érdeklődsz a holokauszt témája iránt, és szeretnél többet olvasni róla, ide kattintva tekintsd meg az Anne Frank naplójáról írt ajánlómat!