A párizsi ruhakészítő és a la Résistance

„Kötelességünk úgy emlékezni a történelmi eseményekre, ahogy azok valójában megtörténtek, fel kell fednünk az igazságot, meg kell világítanunk a bűn kegyetlen következményeit, és meg kell mutatnunk a következő generációknak, hogy ezek a rémtettek ne ismétlődhessenek meg. Az elveszett életek iránti kegyeletből és az eljövendő életek boldogságáért… sosem szabad felejtenünk.”

Kristy Cambron szavainál magam sem tudnék jobb felütést megfogalmazni A párizsi ruhakészítőhöz. A történelmi alapokon nyugvó romantikus regény precízen szemlélteti a második világháború eseményeit a németek által megszállt Franciaországban. Két különleges nő mindennapjait ismerhetjük meg, és bár sorsuk látszólag független, a szálak valójában összekötik őket. Egy biztos, Sandrine és Lila is keresik a boldogságot e nehéz időkben, miközben a szerelmüktől távol próbálnak módot találni a német uralom elleni lázadásra. Bátorságuk és vakmerőségük elképesztő, viszont gyakran veszélyes helyzetekbe sodorja őket, de büszke franciák lévén nem adják fel a harcot. Sikerül megvédeniük a hazájukat és szeretteiket anélkül, hogy bajuk essen?

„Figyelemre méltó dolog létrehozni valamit, amely jóval utánunk is fennmarad, és amiben mások is meglátják az értéket, amiből valami újat tanulhatnak, ahányszor megnézik, non?”

A háború nem könnyű téma, mégis azt gondolom, hogy megéri foglalkozni vele. A történelmi regényeken keresztül kíméletes és „szórakoztató” formában ismerkedhetünk meg a múlt valóságával, az érzelmi hatás pedig olykor jobban tanít, mint egy tankönyv. A tények nem ébresztenek bennünk érzelmeket, egy történet viszont annál inkább. Közvetlen a MadameExupéry után vettem a kezembe a könyvet, ezért kicsit olyan volt, mintha ugyanazt a sztorit folytattam volna, csak más szereplőkkel. A hangulat, az elbeszélésmód és a mondanivaló is hasonló, bár A párizsi ruhakészítő a történelem és a hazaszeretet fontosságára helyezi a hangsúlyt a szerelem helyett. Ettől nem szárazabb, pusztán máshogy lelkesít.

A két nő történetét különböző fejezetekben ismerhetjük meg, miközben hol a múltban, hol a jelenben találjuk magunkat. A gyakori szemszögváltások és az idősíkok variálása kissé nehezen követhető, nehéz megszokni ezt a szerkezetet, én féltávnál kezdtem komfortosan mozogni a könyv világában, ami azért lássuk be, elég hosszú idő. Számomra ez nem rontott az élményen, de olvasás előtt érdemes felkészülni a koncentrálás szükségességére és a fokozott odafigyelésre.

A cselekmény csak úgy vibrál. A karakterek felfokozott hangulata és a veszély állandó közelsége nagyon erős érzelmi töltettel ruházza fel a sorokat, melynek hatására én is francia ellenállónak, a la Résistance tagjának érezhettem magam. A szerző felhasználja az ember zsigeri félelmét a háborútól, és a szereplőkön keresztül közvetíti felénk, hogy átélhessük, milyen volt A háború. Elsőre ez ijesztőnek hangzik, de számomra inkább megható volt ennyire beleásni magam a múltba, és együttérezni a kor hétköznapi embereivel.

A párizsi ruhakészítő egy komoly hangvételű regény, tele életigenléssel és küzdelemmel, mely rávilágít arra, hogy a jobb világ megteremtése a mi kezünkben van. A közös jövőért való harc teremti meg az igazi bátorságot, és Kristy Cambron üzenete éppen arról szól, hogy tegyük állandóvá ezt a bátorságot.