A várva várt Crescent City 2.

Az első rész hatalmas élményt nyújtott számomra, ezért nem csoda, hogy annyira izgatottan vártam az Ég és lélegzet házának megjelenését. Sokat vártam tőle, és bár elsőre azt gondoltam, hogy semmi sem fogja tudni felülmúlni a Föld és vér házát, Sarah J. Maas ismét levett a lábamról.

Nehéz spoiler mentesen írni egy folytatásról, ezért ha még nem olvastad a Crescent City első részét, mindenképp kattints ide, hogy az arról szóló értékelésembe is bele tudj nézni. A főszereplőnknek, Bryce-nak pár hónap alatt fenekestül felfordult az élete. Legjobb barátnőjéről kiderül, hogy nem is az, akinek mondta magát, rég eltemetett titkokra bukkan, családi drámákba keveredik, és eközben a saját viharos érzelmeivel is meg kell küzdenie. Mikor már azt hiszi, hogy békés mederben folytathatja mindennapjait, ismét csalódnia kell. Olyan veszélyes ügyekbe ártja magát, ami nem csak a saját, de szerettei életét is veszélybe sodorja. Bryce-nak meg kell tanulnia, hogy sosem élhet már normális életet, el kell fogadnia sorsát, és kiállni az igazság mellett. De meg tudja ezt tenni mindazok után, amin keresztülment?

„A férfiak mindig irányítani próbálják azokat a nőket, akik megrémítik őket.”

Kicsit lassan indult be a sztori, a szerzőnő sokáig elidőzött a cselekmény előkészítésén, valamint a karakterek megváltozott élethelyzetén és az előző rész óta eltelt történések ismertetésén. Én ezt nem bántam, sőt. Olyan rég olvastam a Föld és vér házát, hogy szükségem is volt a lassú bevezetőre. Bár a konkrét események kicsit megkoptak a tudatomban, a fantasy világ nagyszerűsége tisztán élt az emlékezetemben, és ezúttal is teljesen magával ragadott. Hiába beszélünk egy majdnem 900 oldalas könyvről, egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen!

A karakterek sokkal közelebb kerültek hozzám ebben a kötetben. Nem azért, mert megváltoztak volna, de az első résszel ellentétben ezúttal egy csapatként dolgoztak. Minél előrébb jutottam a történetben, annál inkább úgy éreztem, hogy én is hozzájuk tartozom, sikerült a társaimként tekinteni rájuk. Elképesztő élmény átélni ilyen szintű kötődést fiktív karakterkehez, többek között ezért is szeretek annyira olvasni.

„– Az élet a növekedés és a hanyatlás gyönyörű körforgása.”

Kifejezetten tetszett, hogy a politikai intrikák és a hatalmi játszmák ilyen hangsúlyosak voltak a történetben, amellett persze, hogy akcióban sem volt hiány. Tele volt fordulattal, az utolsó mondatot olvasva pedig konkrétan tátva maradt a szám. Kész kínzás, hogy ilyen sokat várni a következő részre.

Sarah J. Maas eddig sosem okozott csalódást, és garantálom, hogy a Crescent City második része ugyanakkora durranás lesz, mint az Üvegtrón, az ACOTAR vagy a Föld és vér háza.