Regény a leghíresebb női tudósról

Mi jut eszedbe először, ha meghallod a radioaktivitás szót? Félelem, esetleg csodálat? Marie és Pierre Curie egyértelműen az utóbbira szavazna. A Curie házaspár forradalmasította a radioaktív sugárzás kutatását akkor is, ha ez az egészségükbe került. De ami igazán különlegessé teszi a Curie nevet, az Marie, aki az első női kutatóként utat nyitott a jövő álmodozó lányai előtt, mert bebizonyította, hogy a tudomány nem csak a férfiak kiváltsága.

Marie Curie – eredeti nevén Mania Skłodowska – Varsóban született, méghozzá abban az időben, amikor Lengyelország orosz irányítás alatt működött. Ez a berendezkedés ellehetetlenítette a lányok számára a felsőoktatásban való részvételt, ami a tudásra szomjazó és mindenre kíváncsi Mania számára maga volt a kín. Semmi mást nem akart az élettől, csak felfedezni a természettudományok titkait, de az álma, hogy Párizsban járhasson egyetemre a család szegény sorba kerülésével egyre távolabb sodródott tőle. Hogyan vált Mania Skłodowska a világszerte ismert és ünnepelt kutatóvá, Marie Curie-vé, és milyen lehetett megélni az egyértelműen férfiak uralma alatt lévő tudományos világban szerzett hírnevet? Susanna Leonard a már idősebb korú Marie Curie visszaemlékezésein keresztül rántja le a leplet a fenti kérdésekről, mely által megismerhetjük a tiszteletre méltó tudós motivációt, vívódásait, a családjához és a szerelemhez fűződő viszonyát, valamint a tudományhoz való hozzáállását.

„Álmodozni valamiről, és megvalósítani egy álmot, az ég és föld […].”

Nagyon vicces egybeesésnek tartom, hogy ezelőtt a könyv előtt pont Ali Hazelwood-tól olvastam az Eszméletlen szerelem című könyvet, ami szintén a nők tudományos világban betöltött szerepüket boncolgatja, ráadásul a könyv főszereplője rendszeresen visszautalgat Marie Curie munkásságára, gyakorlatilag bálványozza őt. Susanna Leonard regényéből azt is megtudhattam, miért néz fel rá ennyire. Meglepően konstatáltam, hogy a kis Mania nagyon hasonlított a fiatalabb énemre. Én is álmodozó kisgyerek voltam, már óvodás koromban rágtam a szüleim fülét, hogy engedjenek iskolába, mert meg akarok tanulni olvasni – ilyen egy született könyvmoly :D. Igaz, nem tartom valószínűnek, hogy Nobel-díjat kapok egy új kémiai elem felfedezéséért (persze sosem lehet tudni), mégis úgy érzem, hogy a világszemléletem sokban hasonlít a felnőtt Marie Curie-éhez. Ez a párhuzam nagyban fokozta az olvasmányélményt, arról nem is beszélve, hogy mennyi új és érdekes információt tudtam meg a Curie házaspárról, a kutatómunkájukról és általában a személyiségükről.

„Mania élvezte a tanulásnak és az elmélyülésnek ezt a koncentrált és meghitt légkörét, amely nap mint nap betöltötte a lakást. Ettől úgy érezte, rendben van körülötte a világ.”

A precizitás és az odaadás sugárzik (hahaha) a lapokból, gratulálok a szerzőnőnek a megvalósításért, nagyon élveztem az olvasását. A Kossuth Kiadó Ikonikus nők könyvsorozatának kiemelkedő darabja, ami csak úgy, mint a sorozat további kötetei, inspiráló és megható.