Ezer hajó - a trójai háború története

Az Akhilleusz dala és a Kirké után egyszerűen nem hagyhattam ki a General Press Kiadó gondozásában frissen megjelent Ezer hajó retellinget sem. A görög mitológia mindig is nagy kedvencem volt, ha kíváncsi vagy, mit nyújtott számomra Natalie Haynes könyve, tarts velem!

Mindenki ismeri a trójai háború történetét. De vajon az iskolában leadott tananyag mennyire képes visszaadni a valóságot? Természetesen senki sem tudja elmesélni a teljes igazságot, az Ezer hajó azonban annyira részletes és mindenre kiterjedő korrajzot ad, hogy az elolvasása után sokkal tisztábban látok.

A könyv nem magára a háborúra, hanem annak előzményeire és következményeire fókuszál, mindezt az érintett nők szemüvegén keresztül szemlélve. Megismerkedhetünk többek között Athéné, Héra és Aphrodité istennőkkel, de találkozunk az háború vesztes oldalán lévő asszonyokkal – avagy leendő rabszolgákkal -, és beleláthatunk az olyan nagy nevű hősök, mint Hektór és Odüsszeusz feleségeinek, szeretőinek sorsaiba. Nagyon különleges nézőpontválasztás, teljes újszerű értelmezési módszer, szerintem ez teszi kivételessé a regényt.

„Amikor egy háború véget ér, a férfiak elvesztik az életüket. De a nők minden mást elvesztenek az életükön kívül.”

A történetmesélés gyönyörűen megkomponált, rengeteg kutatómunka bújik meg a sorok mögött, le a kalappal a szerző előtt.  Sok ismert görög mítoszból áll össze a nagy egész, kiegészítve mellékszálakkal, kevésbé ismert alakokkal. Bővült a tudásom a témában, a hagyományos és száraz középiskolás tankönyvi fejezetek helyett simán a diákok kezébe adnám a kötetet, mert közérthetősége és összeszedettsége miatt tisztábban érthető. A brutális és kegyetlen jelenetek leírásai erős érzelmi hatással bírnak, és bár olykor túl fájdalmasnak éreztem pár epizódot, enélkül nem tudtam volna teljesen átszellemülni és megérteni a lényeget, vagyis, hogy a háborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek.

„[…] az ember, aki képes megnyerni egy háborút, csak ritkán képes túlélni a békét.”

Mondjuk kicsit megijedtem, hogy az első három és fél oldalt kizárólag a szereplők felsorolása teszi ki. Aggódtam, hogy nehezen fogom tudni követni a történéseket, és belekavarodok majd a sok görög névbe, amik szinte ugyanúgy hangzanak. Szerencsére az egyes fejezetekben viszonylag kevés szereplő tűnik fel, úgyhogy végül a karakterek száma egyáltalán nem okozott nehézséget. (De azért egy-egy új résznél visszalapoztam az első oldalakra a biztonság kedvéért :D)

Precíz írás, amit a történelem iránt érdeklődők biztosan kedvelni fognak. Számomra nagy élmény volt látni, hogyan köszönnek vissza az Akhilleusz dalában és a Kirkében olvasottak, úgyhogy ha rám hallgattok, az Ezer hajó előtt kézbe veszitek azt a két kötetet is.