Rose Napolitano kilenc élete - sorsok útvesztője

Nehéz szavakat találnom ebben a pillanatban, de muszáj helyre tennem a fejemben röpködő gondolatcunamit, amit Donna Freitas alkotása idézett elő bennem. Olvassatok tovább, ha kíváncsiak vagytok, miért volt rám ekkora hatással a Rose Napolitano kilenc élete.

A történet alapja rendkívül egyszerű, mégis bámulatos: a címszereplő kilencféle sorsával ismerkedhetünk meg. A különböző élettörténetek közös pontjaként jelenik meg az anyaság, a szülőkkel való kapcsolat, a barátság meghatározó szerepe egy egyén életében, a megcsalás és a házasság nehézségei, szépségei. A kiindulópont a Variációk egy párra című könyvet juttatta eszembe, ami egy pár sorsának alternatíváit mutatta be, de a Rose Napolitano kilenc élete sokszínűbb és komolyabb hangvételű.

Minden egyes élet központi dillemája a gyermekvállalás. Rose nem akar anya lenni, szembemegy az általános társadalmi elvárással, úgy érzi, ő másra hivatott. Férje, Luke, házasságuk elején támogatta őt ebben, nem akarta megváltoztatni álláspontját, de idővel mégis megfogalmazódott benne a családalapítás gondolata. Te mit tennél Rose helyében? Beadnád a derekad, hogy megmentsd a házasságodat, akkor is, ha ez az elveid és saját magad megtagadásával járna? Vagy kiállnál magadért, de ezzel elveszítenéd a szerelmedet és inkább szembenéznél a magánnyal? Látszólag nincs jó döntés, de Rose kénytelen lépni. A könyv a különböző döntések lehetséges következményeit mutatja be, hol pozitív, hol negatív irányba terelve a főszereplő életét.

„Miért nem beszél arról senki, hogy mennyire törékeny a szerelem? És amikor erről beszélnek, miért nem figyelünk oda? Ha hajlandók lennénk szembenézni ezzel, talán megtalálhatnánk módját, hogyan ápoljuk, gondozzuk a szerelmünket, hogy soká, örökké viruljon.”

A változatos szituációk nagyon gondolatébresztők. Ez a történet csupa olyan kérdést feszeget, ami így fiatal felnőtt korban sűrűn foglalkoztat engem. Sosem lehet tudni, merre visz egy ember útja, milyen akadályokkal kell szembenéznie élete során. Rengeteg alternatíva létezik, és abszolút kiszámíthatatlan, hogy végül melyik lehetőség következik be. Egy biztos: bár a körülményekre sokszor nincs befolyásunk, mi döntjük el, hogyan reagálunk a minket érő eseményekre. Ez a gondolat Edit Eva Eger A döntés című munkáját juttatta eszembe, szívesen másztam volna be a regény világába, hogy Rose figyelmébe ajánljam a neves pszichológus írását. :)

Az ötlet kiváló, az üzenet fontos, a megvalósítással viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett. Az egyes életek történései nehezen követhetők, nem egymás után kerülnek bemutatásra. Kaotikusnak éreztem a fejezetek megszerkesztését, szívesebben olvastam volna kilencféle sorsról különálló részekre tagolva.

Nehezen tudom megfogalmazni egy mondatban, mit jelentett nekem ez a könyv, ezért úgy döntöttem, beszéljen helyettem Donna Freitas:

„Az életemben helyet kapott a szeretet, a barátság, a család, és ez elég ahhoz, hogy segítsen túlélnünk a nehéz időket, napokat, hónapokat, éveket, a veszteséget és a szomorúságot, amivel elkerülhetetlenül szembesül mindenki, aki él. Ez az, amiben békére és igen, boldogságra találhatunk. Ennél többet, úgy gondolom, senki sem várhat az élettől.”

Teljes mértékben tudok azonosulni a fenti idézettel, ami számomra az élet értelmének tömör kivonata. Hálás vagyok, hogy a történet hatására ráleltem erre magamban, és így már saját igényeimet és vágyaimat jobban ismerve vághatok bele a nagybetűs életbe, annak minden akadályával és örömével együtt.