A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz trilógia fináléja

 

Holly Jackson Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz trilógiájának utolsó részét olvastam el a napokban, és azt kell mondjam, hogy nagyon fájt elengedni a karaktereket. Az első és a második kötet hatalmas kedvencemmé vált, lássuk, hogy tetszett a lezárás!

Pip az Andie Bell-rejtély feltárása után sem volt képes abbahagyni a nyomozást, de ahogy egyre elmerült a Little Kilton városát övező titkok útvesztőjében, egyre veszélyesebb emberek társaságába került és egyre több ellenséget szerzett. Nem hiába mondják, hogy az információ a legnagyobb fegyver, és Pip bizony rengeteg tudást halmozott fel a podcast sorozat készítése közben. Az sem meglepő, hogy vannak, akiknek ez egyáltalán nem tetszik, és mindent megtennének, hogy a fiatal lány senkinek se kotyoghassa ki féltve őrzött titkaikat. Amikor Pip számára nyilvánvalóvá válik, hogy zaklatás áldozata, nyomozásba kezd, hogy fényt derítsen az őt terrorizáló személy kilétére. Ám a fenyegetések súlyosságának és gyakoriságának emelkedésével, egyre inkább érzi, hogy szorítja az idő, és ha nem vigyáz, könnyen elhallgattathatják.

„Elkerülhetetlen. Bezárult a kör. A vég volt a kezdet, és a kezdet volt a vég. Vissza kell térnie a legelejére, az eredethez, hogy mindent helyrehozzon.”

Egy dolog biztos: abszolút nem számítottam rá, hogy a történet második fele ilyen váratlan irányba indul el. Természetesen nem fejtem ki, mire gondolok most, távol álljon tőlem, hogy bárkit spoiler veszély fenyegessen, de annyit azért elmondhatok, hogy Pip kalandjai gyökeresen más útra tértek, mint azt kinéztem volna a karakterből és a szerzőből. Azóta nem tudom eldönteni, hogy ez a merész cselekmény előnye vagy hátránya-e a könyvnek, mert egyszerre éreztem lenyűgözőnek és hülyeségnek (utóbbit pár apró részletnek a tisztázatlansága miatt mondom). Tehát itt van egy bravúros alkotás, mégsem tudom eldönteni, hogy megfelelő lezárása-e a trilógiának.

Ha olvastátok a korábbi értékeléseimet, valószínűleg tudjátok, hogy Pip karakterével sokáig hadilábon álltam. Mindig is idegesítően önzőnek tartottam, a tudálékosságával és a másokat állandóan veszélybe sodró attitűdjével. Ennek ellenére mégis hasonlóságot véltem felfedezni Pip és saját magam között, amin az előbb említettek miatt lehet, nem ártana elgondolkoznom :D. A harmadik rész egy egészen új oldalát mutatta Pipnek, ami feloldotta bennem ezt az ellenszenvet, sokkal több együttérzést váltott ki belőlem, mint eddig bármikor.

Játsszunk egy kis játékot! Olvasd el a könyvet, és kérlek válaszolj utána erre a kérdésre: Te mit tettél volna Pip helyében? Ez a kérdés azóta nem hagy nyugodni, hogy elérkeztem az utolsó oldalra, szóval mindenképp elgondolkodtató dilemma áll előttünk.

Szeretettel ajánlom az egész sorozatot a krimik kedvelőinek, nem fognak csalódni benne, hiszen a nyomozás izgalma és a rejtélyek sokasága nem ereszti az olvasót, amíg Pippel együtt rá nem jövünk a teljes igazságra.